A tegnapi napon két rossz dolog is történt velem.
Az egyik, hogy munkából hazafelé indulván, beleakadva az építkezés egyik elválasztófalának kiálló szögébe (gondolom én), kiszakadt a kabátom.
A másik az Intersparban dolgozó, nagyon barátságtalan, sőt flegma pénztáros, akihez sorba álltam. Ugye bejött a Spar-csoportba mintegy vevőcsalogatóként ez a pontgyűjtős dolog. Tény, hogy emiatt több ideig kell állni és várni, de valójában jó dolog, hiszen gyakorlatilag a semmiért kap az ember pontot, amit aztán később felhasználhat. Az más kérdés, hogy mire. Szóval alapvetően jó. Az viszont már kevésbé pozitív élmény, ha az embernek nem adják meg, ami jogosan illeti. Értem én ezalatt:
Állok a pénztárra várók nem is olyan hosszú sorában. Türelmesen kivárom a soromat, közben érdekesen szemlélem a pénztáros vevőhöz, termékhez, pénztári eszközökhöz való hozzáállását. Ez abban nyilvánul meg, hogy flegmán néz, és így is viselkedik mindenkivel; úgy dobálja át a termékeket a szalagról az összegyűjtővégbe, mintha valami parasztokhoz lealacsonyodott valaki lenne, akire tévedésből ilyen munkát bíztak; a következő vevő vennivalóit az előzőétől elválasztó rudat, pedig szinte odavágta a helyére. Alapvetően nem vagyok egy beszólogatós típus, így nem szóltam egy szót se. Sorra kerültem a pénztárnál, a pénztáros az előtte lévő monitort bambulta, én letettem a kis polcra a Supershop kártyámat (ezt a műveletet ő is nagyon jól láthatta, hiszen a monitor közvetlenül a kis polc alatt van), majd kértem egy szatyrot, mielőtt elkezdett volna bármit lehúzni, odaadta, én pedig illedelmesen megköszöntem. Egy szó nélkül folytatta a munkáját, sorra tolta elém a megvásárolt cuccaimat, én meg szorgalmasan pakoltam a szatyromba. A művelet végén mondta a fizetendő összeget, ennek egy részét étkezési utalványban, másik felét készpénzben fizettem. Előkerestem az aprót, amíg ő aláírogatta az utalványokat, miután befejezte, odaadtam neki a pénzt. Néhány másodperc múlva jött is a nyugta, megköszönte a vásárlást. Ekkor esett le, hogy hoppá, és mi van a kártyámmal? Mire ő közölte, hogy most már nem tudja rátenni a pontokat. Szóltam, hogy de hiszen odatettem a kártyát, mire visszavágott, hogy hát nekem azt a pénzzel együtt kellett volna odaadni... Mivan??! 
1, Ő a pénztáros! Nem az a dolga, hogy mindenkitől megkérdezze, van-e kártyája? (Merthogy régebben kérdezgették.)
2, Még ha nem is kérdezi meg, az orra előtt tettem le a kártyát, nagyon jól láthatta, hogy ott van, és biztos vagyok benne, hogy látta is (!)
3, A bunkóság netovábbja, hogy akkor még ő teremti le az embert!
4, Hol marad: "A vevőnek mindig igaza van"??!
5, Komolyan ilyen embereket alkalmaznak?!
Most nem is azért, mert pont ide-oda (annak ellenére, hogy 37-tel több lenne most a számlán, ami nem kevés!), azt, ha valaki ok nélkül bunkó, nem bírom. Nem is értem, miért nem kértem rögtön a panaszkönyvet.
Most eszembe jutott még egy harmadik is, amit ugyan inkább nevetségesnek találok, mint bosszantónak. Szintén tegnap történt és szintén az Intersparban. A zöldségespultnál ugye le kell méretni a vásárolni kívánt gyümölcsöt, zöldséget. A mérlegmögött egy szintén nem túl lelkes fiatal hölgy állt, aki végezte munkáját rendesen. Csak egy szót mondott, de azt folyamatosan: "Tessék". Először, mikor odament valaki, gondolom mintegy a "Tessék parancsolni" rövidítéseként, aztán megismételte, mikor az illető elment, hogy "Tessék, lemértem". A következő vevőnél ugyanígy. Mindezt nagyon unott hangon, és valahol a pénztár felé kavargó gondolatokkal, mert nagyon arrafelé sandított ezidő alatt. De nem volt bunkó, szerintem inkább vicces, ahogy egymást érték a vevők és a "Tessék"-ek. 
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése