2010. június 24., csütörtök

Lili a héten

Észrevettem, hogy a blogon nem lehet megkülönböztetni a linkeket a sima szövegtől, mert ugyanolyan színű. Próbáltam változtatni rajta, de nem sikerült. Így kitaláltam, hogy ha úgy nem, akkor így: hátteret adok neki. Szóval mostantól látható lesz minden link.

Készítettem egy Liliom Nápolyi-blogot. Akit érdekel itt megnézheti.

Tegnapelőtt vettem egy nagy körömcsipeszt, mert elég hosszú volt a kisgörci körme. Muszáj volt levágnom, csak addig nem akartam megvenni az ollót, amíg nem hosszú neki, mert nem tudtam milyen, mekkora kell. Jó persze vannak állatoknak készült körömvágók is, ezresnél kezdődnek. Én viszont a Rossmanban vettem egy csipeszt 629,- Ft-ért. Ráadásul seperc alatt sikerült levágni vele. Figyeltem, hogy ne vágjak az élő részébe.

Tegnap pedig elmentünk a doktor bácsihoz, aki beadta a második oltást szopornyica ellen. Lili nagyon be volt rezelve, kefefarokkal, megmerevedett lábakkal szedtem ki a hordozóból, aztán magamhoz öleltem, nyugtatgattam. Valamennyire meg is nyugodott, de a szuri előtt még a doki bácsi kipucolta egy kicsit a fülét. Voltunk már a fülével ott, akkor kicsit komolyabban ki kellett "mosni" neki, most csak át lett törölve egy kicsit. Na ez nem tetszett a lelkemnek, elég erősen fognom kellett, hogy ne ugorjon ki a kezemből. De túlélte Aztán jött a szuri. Na, gondoltam, most kell megmutatnom mennyire jó vagyok a lefogásban, de meg se mozdult közben. Mi van mondom, még nem érte el a tű a kis testét? Erre aszondja a doki, hogy kész. Rendesen meglepődtem, mert mikor először kapott szurit nagyot ugrott a kezemben. Most meg semmi. Elmasszíroztam neki, aztán még kinn vártunk egy kicsit, hátha valamilyen mellékhatás lép fel. Bár múltkor sem volt semmi, gondoltam jobb, ha nem kockáztatok. Elég nyugis maradt, biztos tudta, hogy még ott vagyunk a dokinál. Aztán mikor úgy gondoltam mehetünk, buszra szálltunk és hazamentünk. A lépcsőház folyosóján már tudta, hogy mindjárt otthon vagyunk, mert elkezdett mocorogni, hogy ő ki akar jönni. Aztán persze a szobában elengedtem. Örült, hogy kinn lehet, mint mindig. Legközelebb veszettség elleni oltást kap, aztán mehetünk sétálni! A hámmal még lesznek gondjaim, de lehet majd megkérdezek egy tapasztalt görist, hogy mit tegyek.

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése