Tegnap

Tegnap több szempontból is fura napom volt. Először is majdnem szívinfarktust kaptam, amikor láttam, hogy a Lilinek valami baja van. Nem öklendezett, csak olyan volt, mintha megakadt volna a torkán egy csont, és nem bírta volna lenyelni, se visszaköpni. Láttam, hogy próbálja kikaparni, odadörgölte magát mindenhez, hátha segít. Teljesen összeszorult a szívem. Nagyon megijedtem. Hirtelen elképzelésem se volt, hogy mit csináljak, felemeltem, megütögettem a fejét, hátát, mellkasát, de még mindig nem volt jó. Ezt eljátszottam még egyszer, aztán megint letettem a földre, és akkor jobban lett. Már nem kaparta. Soha nem féltem még ennyire a Lilivel kapcsolatban.
Ugyanakkor tegnap felhívott. Akkor, amikor még nem is számítottam rá. Mostanában csak akkor hív, ha odaér dolgozni, vagy hazaér onnan. Tegnap viszont hívott, még jóval munkaidőn belül. Hirtelen azt se tudtam most mi van, gyorsan mondta, hogy már akart eddig is hívni, csak nem volt térerő. Na, ekkor is jól beparáztam, nem tudtam elképzelni, hogy mi olyan fontos, hogy már előbb is keresett. Mostanában nem vagyok hozzászokva, hogy sűrűn hív. Aztán közölte velem, hogy nincs semmi különös, csak úgy hívott. Hatalmas kő esett le a szívemről. Azt nem mondom el, hogy miket beszéltünk, de miután letettem a telefont elkapott a sírás. Péntek óta először. De azt hiszem főleg örömömben sírtam. Örültem, hogy magától, a semmiért is hívott.
A bloggal haladok, most szerintem a kinézet így fog maradni, már csak a régi bejegyzések bemásolása van vissza. De ezzel is haladok.