Párszor már megfogadtam, hogy többé be nem teszem a lábam az Alkotmány utcai Sparba, de most már tényleg be is tartom. Utálom, hogy csak ez van közel, de ezek után inkább elmegyek messzebb, de itt nem veszek semmit. Semmi különös nem történt ami máskor igen, egyszerűen csak arról van szó, hogy depis az a bolt. Nem tudom, hogy a véletlen műve-e, de olyan eladókat válogattak oda, hogy az embernek kedve lenne felakasztani magát. Viccen kívül. Ahányszor csak ott voltam, mindig történt valami kellemetlen, nem kifejezetten velem, volt, hogy másoknak szóltak be a pénztárosok. Azért mert elfelejtette lemérni, vagy mégsem kell, vagy csak simán kibeszélik az embert a háta mögött mikor már elment, méghozzá mindenki előtt.
Ma konkrétan engem ért attrocitás: mentem ugyanis cukkinit venni. Megnéztem, hogy le kell-e mérni, ha igen, hol a kód, de nem volt, ki volt írva, hogy darabáras. Megyek a pénztárhoz, mondja a nő, hogy ezt le kellett volna mérni... természetesen a stílus is olyan volt. Mondom neki, hogy darabáras. Azt mondja nem. De mondom az van kiírva. Ő, hogy biztosan nem. Ja, mondom akkor mindegy. Vártam, hogy hátha megemeli a fenekét és elmegy, legalább megnézi, de nem. A végén megkérdezte, hogy akkor kell-e... persze hogy nem.
Nem tudom... én is voltam pénztáros, de ha ilyen gond adódott, én odamentem és leellenőriztem a kiírást. Nálunk még biztonsági őr sem volt, itt van ugye. De én úgy gondolom, hogy inkább legyen nekem igazam, miután megnéztem, minthogy úgy menjen el a vevő, mint ma én.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése