Geocaching

Ha még nem lenne elég, belekezdtem egy újabb őrületbe, a geocachingbe. Tulajdonképpen csak nekem őrület, mert amikor megtaláltam az első ládát, nem bírtam leállni napokig. Ha egy kódot nem találtam meg, akkor addig mentem vissza, amíg meg nem lett. Most már sikerült egy picit leállnom, különben megőrülök ha nincs meg az összes láda :)
Ennek megfelelően elhelyeztem itt a blogon egy számlálót is, ami a megtalált ládákat mutatja, a jobb oldali menüsorban látható. 
Pillanatképek a ládákról:

Ezt pedig az egyik láda keresése (ami azóta sincs még meg) során találta párom. Jót röhögtem mikor kihúzta a mély, fekete lyukból :D

Otthon is jártam mostanában, és ha már ott voltam, ládáztam is. Útközben találtam ezt a nagyon szép fát, meg kellett örökítenem :) 

Ez pedig az otthoni láda, amit nagy nehézségek árán sem tudtam megszerezni (véresre horzsoltam a kezem), majd gondoltam egyet és mégiscsak meglett. Sajnos nagyon magasan volt, egyedül voltam, a közelben sem volt senki, hogy segítsen. Tulajdonképpen elérhető lett volna, ha nyitva a kikötő. Ezzel azt hiszem el is mondtam mindent, de talán mégsem túl egyszerű :) 

Egyébként aki a megtalálására adja a fejét, akkor menjen, amikor min. napok óta nem esett eső, mert ha a víz szintje magas, akkor elérni még igen, ha valaki tudja hol van, de megtalálni nem lehet. 

A hely egyébként nagyon szép, közel sem olyan szemetes, mint Pécsen a Balokány. Én ugye haza jöttem ide, ismertem a helyet, ráadásul nagyon szépen sütött a nap, így egyedül is nagyon jól éreztem magam :)