Kötöttünk egy fogadást

Valójában még csak félig, mert nincsenek feltételek, időtávok kikötve, és csak szóban hangzott el a dolog. M - valami teljesen más ügy kitárgyalása végén - kijelentette, hogy márpedig én nem tudok megcsinálni 100 fekvőtámaszt. Mondtam, hogy valóban nem, de meg fogom tudni csinálni.

Kb. 2 éve döntöttem el, hogy felhagyok az addigi tök-mindegy-mit-eszem-és-mennyit-miközben-semmit-nem-edzek életemmel. Elkezdtem kevesebbet enni, és kicsit edzeni. Ez azt eredményezte, hogy először leadtam több mint 10 kilót, majd az edzések következményeként némi izom alakult ki rajtam (ezáltal persze visszaugrott valamennyi, de nem bánom, inkább az izmok miatt nyomjak ugyanannyit). Ma már fél-fél kilós súlyzókkal végzem azokat a gyakorlatokat, amiket az elején még súlyok nélkül is kínszenvedés volt (és azon gondolkodom, hogy beruházok az 1 kilósra)... 2 év elteltével durván megizmosodott a felsőtestem, fenekem, combom. Még vagy 20 kiló mínuszt el tudnék képzelni, csak hogy ez a munka látszódjon is. A hasammal egy ideig nem tudtam mit kezdeni, a felüléseket nem csak nem szeretem, nem is bírok belőlük sokat csinálni. Aztán egyszer csak elmentem a Tesco sportosztályán a polc előtt, ahol akciós volt a súlyzós hullahopp karika.

Valami isteni sugallat lehetett, hogy én akkor arra keveredtem, meg is vettem, rögtön ki is próbáltam otthon. Kb. fél órán keresztül szórakoztam vele - persze nem folyamatosan, csak 1-2 percig mindig, utána szünet. És mégis... azt az izomlázat, amit utána majd' egy hétig éreztem, nem kívánom senkinek. De arra jó volt, hogy megtanultam: ÉSSZEL! Ma már 23-25 perceket tudok edzeni vele megállás és későbbi izomláz nélkül.

Szóval a fekvőtámasz. A jelenlegi edzéstervemben szerepel fekvőtámasz, de csak 2x16-ot szoktam csinálni, térdelős változatban. A majdnem-fogadásunk rendes fekvőtámaszra szól, 100 db-ra. Elvileg van rá 2 évem...