{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Tinikorom kedvenc regényei

Mikor megláttam, hogy mi a VKP legújabb témája, első utam a moly.hu-ra vezetett, hogy megnézzem az év nélkül jelölt olvasásaimat.

Általános iskolás koromban minden kötelezőt elolvastam még nyáron - Anyukám addig ült mellettem minden nap, míg el nem olvastam az aznapi fejezetet. Nyűgnek éreztem, utáltam az egészet, és bizony előfordult, hogy mikor kilépett a szobából, oldalakkal arrébb lapoztam, hogy lerövidítsem a feladatomat. 

Aztánt történt egyszer, hogy az akkori legjobb barátnőm ajánlott egy könyvet. Nem tudtam, hogy szokott olvasni, sőt, addig el se tudtam képzelni milyen, amikor valaki nem kényszerből olvas. Felvázolta a cselekményt, közben folyamatosan hozzátéve, mennyire jó könyv, így végül rábólintottam. Mikor megláttam a terjedelmét, azért kicsit kifutott az arcomból a vér - nyomasztó volt a gondolat, hogy első komolyabb könyvnek rögtön egy több mint 350 oldalas kötetet kapok. Nem emlékszem még aznap nekiálltam-e olvasni, de azt tudom, hogy annyira tetszett, hogy becsülettel végigolvastam - ami a fentiek tekintetében igen nagy szó. Ez volt Charlotte Brontë A lowoodi árva-'ja (vagy ha úgy tetszik a Jane Eyre). Első könyvnek nem tudnék méltóbbat elképzelni.

Mamának meséltem az élményemről (nagy olvasós ő azóta is), majd ezután tulajdonképpen beindult a gépezet. Anyu nekiállt előkeresni a régi könyveit, és rögtön beajánlotta a Katrin professzor-t Ingrid Bredberg-től.

A saját könyvespolcomról elolvastam a Pöttyös Panni az idővonaton-t, ami nagy dolog volt akkor nekem, mert a képeitől frászt kaptam. Majd egyik hittan órán válaszhattunk könyvet - egyből kiszúrtam A vadon titka-'t, amit Patricia M. St. John írt. Ez vallásos témájú - akkor erősebben jelen volt a téma a családban - , nagyon tetszett, és örülök, hogy volt bátorságom ezt választani.

A másik szülő polcáról egy inkább fiús sorozatból választottam a Barlang a szigeten-t Bodó Gézától, amit szintén szerettem. Amit viszont nem magamtól vettem le, hanem a kezembe adta, az Szilvási Lajos Egymás szemében-je volt. Azt hiszem ez a könyv volt a legjobb dolog, amit valaha tett értem...

Utána elolvastam még az És mégis őrizetlenül-t Szilvásitól, és annyira faltam a szavait, hogy hivatalosan is a kedvenc írómmá neveztem ki. Azóta minden megjelent könyvét megszereztem, bár olvasni még nem olvastam többet tőle. Időszerű lenne.

Már nem emlékszem pontosan hogy került a kezembe Michael Ende Végtelen történet-e, de arra igen, hogy minden jelenetnél értettem a lényeget, és éreztem, hogy ez a könyv én vagyok. Hogy rögtön tudtam mit jelent az a 4 szó, és azt is azonnal észrevettem, ha valami nem úgy történt, ahogy kellett volna. Kölcsönkönyv volt, de az olvasás után megvettem magamnak. Ez volt az első könyvem, amit én akartam megvenni.

Középiskolás koromban részt vettem egy cserediák programban, ami csak egy hetet jelentett a német lány számára nálunk, egy hetet pedig nekem náluk. Ő volt, aki ajánlotta a Harry Potter-t a pécsi Plázában lévő Alexandrában. Nem is tudja mit indított el akkor :) A sorozatról nem beszélnék bővebben, szerintem valaki úgyis fog :) Viszont arra is tisztán emlékszem, milyen elkeseredett tekintettel nézett rám Anyu, amikor megkértem, hogy vegye meg az első kötetet. Akkor észre sem vettem, most utólag esik le, hogy egyedülálló, háromgyerekes szülőként mekkora dolog volt, hogy plusz egy főt ellátott egy hétig, egyáltalán elhozott minket autóval Pécsre, és akkor még könyvet is kértem tőle. Ma már tudom, hogy valamiről biztos lemondott azért, hogy megvehesse nekem azt a könyvet, úgyhogy ezúton is nagyon köszönöm, és hálás vagyok neki! ♥

Olvassátok el a többiek könyvélményeit is: