Valahol Európában

Számomra nem volt olyan régi magyar film (vagy akár új), amiről el tudom mondani, hogy megérintett, tetszett, valóban szerettem. Eddig.

Ének tagozatos osztállyal és zenesulis révén sokszor hallottam már a címet, leginkább persze a musicallel kapcsolatban. Sokáig nem tudtam, hogy ebből film is van... megnézni viszont csak most néztem meg. Lenyűgözött! Az oka egyszerű, magával ragadó a történet, a vége felé egyre inkább bontakozik ki a cselekmény. 

"A film a második világháború idején játszódik. Szereplői az árván, otthontalanul kóborló gyerekek, akik bandákba verődve járják az országot, és úgy tartják el magukat, ahogy tudják: élelmet lopnak. Hamarosan körözést adnak ki ellenük. Szerencséjükre találnak egy elhagyatottnak látszó várat egy kopár hegyen. Az azonban nem lakatlan, Simon Péter egykori karmester lakja, aki a világtól megcsömörödve, magányosan él itt. A gyermekek először idegenkednek a felnőttől, majdnem fel is akasztják őt, ám hamarosan megbarátkoznak vele, sőt megszeretik őt. Simon ugyanis nem hazudik nekik, és nem csapja be őket, mint a többi felnőtt. Sőt öntudatra ébreszti őket. Megtanítja nekik, hogy a szabadság a legfontosabb érték, melyhez minden embernek (így nekik) is joguk van. Együtt hozzák rendbe a rozoga várat, közben a Marseillaise-t fütyülik. A gyermekek azonban lebuknak, és elfogatásukra több felnőtt is megindul. A szabadságukat nem kívánják feladni, harcolnak érte, és el is űzik a felnőtteket, ám harc közben egy puskalövéstől az egyik kisgyerek, Kuksi halálos sebesülést szerez. Kénytelenek bevinni őt a faluba, holott tudják, így elfogják majd őket. Kuksi ugyan meghal, ám Simon a városból olyan rendelkezést hoz, amely a gyermekeket felmenti a kényszerű rablásokból fakadó büntetések alól, sőt, a várat is az ő birtokukba adja."

A film háttere: 

Alapjául Gaudiopolis, az Örömváros szolgált, ami egy gyerekköztársaság volt a zugligeti Pax gyermekotthonban (Weiss Manfréd ajánlotta fel a területet). 1945 szeptemberében alakult Sztehlo Gábor vezetésével, aki evangélikus lelkész, és mintegy 2000 ember megmentője volt. 

(1944-ben Raffay Sándor püspök megbízta a lelkészt a zsidó gyermekek szervezett mentésével. Több otthont nyitottak, ahol elhelyezték az 1600 gyereket, valamint a 400 dolgozónak is menedéket jelentettek az otthonok. Érdekesség, hogy az egyik megmentett gyerek Oláh György, későbbi Nobel-díjas tudós volt.) 

Gaudiopolisban közel 800 gyerek talált menedéket, ahol igazi közösséget alkottak: ünnepségeket szerveztek, könyvtárat, énekkart alapítottak. Szakmát tanulhattak, iskolát, sportpályát építettek. Dolgozni nem volt kötelező, de szívesen dolgoztak a közösségért (gyümölcstermesztés, műhelyekben munka, stb.) Saját alkotmányuk és törvényeik voltak, fizetőeszközük a "Gapo dollár" volt, melynek árfolyamát a mindenkori villamosjegy ára határozta meg. Vicclapot is indítottak Gapo Matyi címmel. Sem állami, sem egyházi támogatást nem kaptak, a Nemzetközi Vöröskereszt segítette őket (leginkább a svájci és a dán). 

1950-ben a Rákosi rendszer bezáratta az intézményt. 

A filmről: 

"Az 1945-ben bekövetkezett rendszerváltás után mindegyik jelentősebb párt saját filmgyártó céget alapított, és a saját ideológiájának leginkább megfelelő filmet forgattatott le. A MAFIRT a kommunisták cége volt, és ők gyártatták le a Valahol Európában-t Radványival. 

A gyermek főszereplőket árvaházakból válogatták ki. A főszereplő Kuksira azonban sokáig nem akadtak rá, mígnem egyszer felfigyeltek a Filmgyár takarítónőjének kisfiára, Horváth Lacira, ő lett Kuksi. A gyerekek szinte önmagukat adták a filmben: a való életben is igazi csínytevők voltak (almát loptak, lerészegedtek a forgatás egyik napján, tintát öntöttek az egyik templom szenteltvíz-tartójába stb.). A Valahol Európában forgatása után ugyanezekkel a gyerekekkel forgatta Makk Károly is első filmjét, az Úttörők munkacímű Kék nyakkendős csillagok című művet, melyet azonban azonnal be is tiltottak. A film gyerekszereplőinek zöme a Gaudiopolisból, az Örömvárosból került ki. Egybehangzó vélemények szerint a miniállam léte inspirációja is volt az alkotásnak.
1947-ben forgatták, 1948-ban mutatták be. A várról a külső felvételek a cseszneki várban készültek.
A film forgalmazására a kommunista pártnak már nem volt pénze, ezért az összes forgalmazási jog Radványit illette, aki egy csapásra világhírűvé vált, s bejárta az egész Földet a filmjével.
A film bekerült a 2000-ben megválasztott legjobb 12 magyar film közé (Budapesti tizenkettő), 2012.ben pedig bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé is."*

Sokat lehetne még mesélni a filmről, és a világháború utáni körülményekről, de én most nem fogom megtenni. Akit érdekel bővebben a történet háttere, többek között itt is kutakodhat.

*Forrás: Valahol Európában Wikipédia