Vélemény és élettörténet - Vasárnap is nyitva?!

Niki posztja indította el a véleménynyilvánítás gondolatát a fejemben a vasárnapi nyitvatartással kapcsolatban. Erről eddig is megvolt a véleményem, és nem változott semmit az ő bejegyzésének, vagy más cikkek olvasása után sem. Nem szoktam aktuális témákról véleményt írni, pláne nem a blogomon, de annyira sokan vannak ellene, hogy úgy gondoltam, most kivételt teszek. 

A bejegyzésben kizárólag saját véleményt írok le! Mindezt úgy teszem, hogy leszögezem, nincsenek gyerekeim, tehát a mindennapokban 1 emberen - és alkalomadtán plusz 1-1 főn - kívül nem kell máshoz alkalmazkodnom. Emellett tisztában vagyok azzal is, hogy sokkal fontosabb, jobban alábecsült, kevésbé megfizetett munkák is vannak ma Magyarországon, gondolok itt az egészségügyben dolgozókra, vagy akár a tűzoltókra, etc., de őket ebben a posztban nem említem. 

Az alapprobléma tehát: 

Vasárnap nyitva legyenek-e a boltok? 

Mivel most újra kinyithatnak az üzletek (és persze ki is fognak), sokan panaszkodnak. Leginkább amiatt, hogy nem tudnak a családjukkal lenni vasárnap, nem tudnak közös programokat szervezni, sőt, van, hogy egész héten nem tudnak együtt lenni, mert anyukának/apukának vasárnap is dolgoznia kell. Hiába kapnak a vasárnap helyett hétköznapra szabadnapot, akkor a párjuk dolgozik, a gyerekek iskolában/óvodában vannak. Mindezt azért a kevés pénzért teszik, amiből azért mégiscsak fizetni kell a számlákat és az ennivalót. 

Én teljesen megértem ezt az álláspontot, tényleg. A családdal lenni a legfontosabb az életben, a munka másodlagos kell, hogy legyen! Igen ám, de sajnos olyan időket élünk, hogy nagyon meg kell becsülni a munkát, és bevállalni a számunka kedvezőtlen beosztásokat is. Senki sem pótolhatatlan, ha te nem vállalod, majd vállalja a másik ezer, aki sorba áll az állásodért. Talán ez a legnagyobb probléma ma az országban, akinek van munkája, az sem lehet nyugodt. Simán lenyomnak a torkodon mindent, amit nem szégyellnek, csak nekik jó legyen, mindegy, hogy neked az-e. Bírod, ameddig bírod, ha nem tetszik, mehetsz, kereshetsz mást, csak nem biztos, hogy találsz... 

Most mesélek egy kicsit a saját életemről. 

Régebben dolgoztam én is kereskedelemben. Igaz, egyetem végzése közben, szezonmunkaként (nem diákként!), két nyáron át. Az első nyár úgy telt el, hogy minden egyes nap dolgoztam, nemhogy vasárnap, de egyáltalán szabadnap nélkül, átlag napi 11-12 órát. Lehet túlzásnak gondoljátok a leírtakat, de tényleg így volt. Reggel felkeltem, elbicikliztem a fél órára lévő boltba, ledolgoztam az időmet. Folyamatosan kellett dolgozni, nem lehetett leülni, mert még ellenőrizték is kamerán keresztül, hogy valóban dolgozol-e, és szóltak a főnöködnek, hogy nézzen rád, ha le mertél ülni. Teljes egészében fizikai munkát kellett végezni. Utána fáradtan hazatekertem újabb fél óra alatt, jobb esetben még volt erőm letusolni, rosszabb esetben csak bedőltem az ágyba. Volt olyan nap, hogy 14 óra munka után. Másnap pedig kezdődött elölről.

A második nyár valamivel "lazább" volt. Ugyanúgy nyitva voltunk vasárnap is, de kaptunk 1 szabadnapot minden héten, és "csak" napi átlag 9 órát dolgoztunk. Másik boltba kerültem, mint előző évben, nem kellett plusz 1 órát biciklizéssel töltenem. Itt a fizikai mellett szellemi munkát is végeztem, mert az árufeltöltésen kívül kasszáznom is kellett. Sőt, büfés is voltam az esetek jó részében, ahol kávét is kellett főzni, mosogatni, fornettit sütni, csavart fagyit tekerni, és persze eladni. Vagy "kidobtak" zöldségesként a bolt elé árulni. Ebben az évben végeztem az egyetemen, így ezen a nyáron tulajdonképpen mindezt már diplomával végeztem. Életem legfontosabb, és legjobb (tulajdonképpen túlzás nélkül mondhatom, hogy életbevágó) történése volt, hogy mikor beadtam a jelentkezésem egy munkára, felvettek. Soha, semmiért nem voltam ennyire hálás, azóta is ezen a munkahelyen dolgozom. 

Közalkalmazott vagyok. Napi 8 órát dolgozom, van szabad hétvégém. Irodai munkát végzek, mely nagyrészt szellemi, kisebb részben fizikai munkát jelent az esetemben. Néha nagyon megterhelő, és túlóráznom kell, de rugalmas munkaidőm van, később "le tudom csúszni". Sokszor vannak nehéz időszakok, de azt  hiszem megedződtem abban a két nyárban, és sokszor csak akkor fogom fel, hogy mennyire megerőltető volt egy-egy időszak, amikor már vége. Szeretem a helyem, a körülöttem lévő embereket, és többé-kevésbé elégedett vagyok a munkával is, amit végeznem kell.
Amivel nem vagyok, az a fizetésünk. A közalkalmazotti bértábla nyilvános, így bárki meg tudja nézni mennyi a keresetünk. Egyéb juttatásokat nem kapunk, minden annyi, amennyi oda van írva. Havonta egyszer kell vasárnapozni (igen, nekünk is kell), erre jár pótlék, illetve idéntől megkaptam még egy pótlékot, amivel ebben az évben sikerült átlépnem a bűvös 100-as határt. Persze épphogy, mindezt diplomával. És persze albérlet mellett, úgy, hogy én nem kapok máshonnan, pl. családtól havonta plusz segítséget. 

Tehát amikor az éhbérért dolgozó boltosok kötelező vasárnapi munkavégzését emlegetik, bennem is felmegy a pumpa. Soha senkit nem nézek le, mert tudom mennyi szenvedés van a tekintetek mögött, és tudom, hogy mennyire rossz ez az egész úgy, ahogy van. Volt eladóként pláne átérzem. 

Emellett ott van, hogy a közalkalmazottakra ugyanígy nem figyel senki, pedig ők is éhbérért dolgoznak. Persze tudom, hogy sokak szemében a közalkalmazott nem is végez munkát, csak "egész nap elvan a munkahelyén"... A háziasszonyok munkájára szokták mondani, hogy senki nem veszi észre, ha készen van, de ha nem lenne elvégezve, rögtön feltűnne. A mi munkánk is ilyen. Rengeteg munka és szenvedés van amögött, hogy észrevétlenül is rendben menjenek a dolgok. 

És itt jön a feketeleves: Mi is nyitva vagyunk minden vasárnap! Senki nem kérdezi jó-e ez így nekünk, senki nem kérdezi, hogy a kevés emberrel hogy oldjuk meg. Nyitva kell lennünk 8-10 órában, pedig nem élelmiszerboltról beszélünk... Nekem is kell jönni minden hónapban vasárnapozni, amit persze kivehetek szabadnapként hétköznap, de az nem ugyanaz. Az ilyen napok mindig ügyintézéssel telnek, nem pedig pihenéssel, amiről eredetileg kellene szólnia. Nekem sem kellemes ez, még egyszer egy hónapban sem, nemhogy minden héten.
Megértem, hogy nem akarják ezt a dolgozók. Azonban a kérdésem a következő: hogy oldották meg, mikor még ötletfoszlány sem volt a vasárnapi boltzár? Akkor senki sem panaszkodott amiatt, hogy dolgoznia kell, és évekig működött probléma nélkül a rendszer. Biztos körülményesebben, de megszervezték a dolgozók a családi összejöveteleket, max. műszakot cseréltek, ha épp úgy jött ki. Ezt most is megteszik sok helyen. 

Olvastam olyat is, hogy az emberek lusták munka után vagy szombaton járni boltba, ezért nem tetszett nekik, hogy vasárnap nem lehetett menni. Az a helyzet, hogy nem mindenkinek olyan egyszerű az élete, hogy munka után beül az autóba, elmegy a legközelebbi boltba, és 20-30ezerért bevásárol következő hétre. 

Megint csak saját példával tudok jönni. Nincs autóm, de még buszbérletet sem veszek, mert nem férne ki a fizetésemből. Ebből kifolyólag csak gyalog tudom/tudjuk megoldani a bevásárlást, ami két szatyor, plusz ne adj' isten egy zsugornyi ásványvíz esetében azért nem kellemes. Cipekedni sem, de most az időt szeretném szemléltetni, kb. negyed órára van otthonról a bolt, hegyről lefelé. Beérek a boltba, onnan kijőve, sok cuccal felpakolva legalább fél óra, de inkább még több, mire hazaérek, hegyre fel. Egy laza 1,5-2 órát számolhatok egy bevásárlásra. Persze sokszor a dilemmázással megy el az idő, mivel nemhogy hetente, de havonta nem tudok 30ezret elkölteni ennivalóra, így nagyon meg kell néznem, hogy egy termék még belefér-e a kasszába, vagy sem. Vagy lemondok érte másról. 

Átlagban délután 16 óráig dolgozom, vannak boltok, ahova mindenképp mennem kell, de mondjuk csak fél 6-ig vannak nyitva. Nyilván oda megyek először, mindezt persze gyalog. Ha messzebb van, akkor valóban nincs kedvem, sem erőm utána még máshova menni boltozni. Van, hogy egy héten 4-5 délutánom is arra megy el, hogy boltba futkozok, mert gyalog rengeteg időbe telik mire egyet el tudok intézni. És igen, előfordul, hogy valahova többször is megyek egy héten, mert Hétfőn még azt gondoltam nem fér bele a vaj is a költségvetésbe, Szerdán pedig úgy döntök, hogy már csak aznap akciós, és mégiscsak jobb akkor megvenni, mint utána héten drágábban. Fárasztó az egész munkahét, a szombatom általában pihenéssel telik, teljes egészében. Amikor semmi ennivaló nincs otthon másnapra, akkor szoktunk szombaton zárás előtt 2 órával még lemenni a boltba, de azt is nyűgösen. 

Szóval nem feltétlenül a lustasággal kell itt jönni. Ahogy emlegetik mások a családdal töltött időt, úgy emlegethetném én is, hogy próbálják ki a gyalog boltozást minden héten több napon keresztül. 

Összegzésképpen annyit mondanék, hogy nem vagyok 100%-ban a vasárnapi nyitvatartás mellett, de ellene sem. Nekem nagyon jól jön, ha aznap is nyitva vannak az élelmiszerboltok, korábban is sokszor használtam ki ezt a lehetőséget. 

Az életben nem minden fekete és fehér. Ha esetleg valaki megkérdezne, tuti azt a megoldást javasolnám, hogy havi 1x legyen kötelező minden boltnak kinyitni vasárnap, úgy, hogy minden héten legyen nyitva valami, ne egy nap az összes bolt. Úgy gondolom, ezzel kivédhető a folytonos vasárnapozás a dolgozók számára, de az is, hogy ne legyen a településeken nyitva nagyobb élelmiszerbolt. 

Köszönöm, hogy végigolvastad a hosszú posztot ezzel kapcsolatban, ha van észrevételed, véleményed, kíváncsian várom! :)