Külön bejegyzést szántam erre a témára, mert kicsit bővebben szeretném leírni a kiváltó okokat, ami miatt megírtam ezt a tesztet, és magát az élményt.
Korábban többször előfordult, hogy bizonyos helyzetekben butának, esetlennek, témához hozzászólni nem tudónak éreztem magam. Voltak helyzetek, amikor ezt kevésbé, és voltak, amikor felerősítve éreztem, így kialakult bennem egy kép magamról, amiben abszolút kiszámíthatatlannak látom a saját elmém. Ez a mai napig megvan, de most már tudom, hogy itt sokkal több van a háttérben, mint korábban gondoltam. Az agy aktuális állapotát nagyon befolyásolja a testi-lelki egészség, ha valami nincs rendben, nem megy annyira a koncentráció sem. Az általános egészségem a mai napig nem mondható megfelelőnek, de még mindig folyamatban vannak a vizsgálatok, így talán hamarosan a végére járhatok néhány miért-nek. Ha kevesebb vizet iszom, ha nem ittam kávét, ha nem ettem időben, ha nem alszom ki magam, a fájdalom, mind olyan tényezők, amik az agyra is kihatnak.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az egészségre (vagy épp annak hiányára) mindent rá lehet fogni. Volt már, hogy rosszabb napokon meglepően jól teljesítettem, de volt, hogy amikor tök jól éreztem magam, az agyam mégsem fogott. Ennek oka számomra örök rejtély marad.
Mindvégig próbáltam meggyőzni magam, hogy ha maximalistaként - olyankor, amikor rendben megy minden, gyorsan és jól reagálok, ahogy azt elvárom magamtól - tudok a saját elvárásomon felül teljesíteni, akkor nem lehetek annyira buta. Ezt magamnak számtalan esetben bebizonyítottam, hogy mások mit gondolnak, azt meg nem veszem fel, ha nem tartom jogosnak.
Persze fontos elkülöníteni az intelligenciát a tudástól, műveltségtől, mert a kettő nem ugyanaz!
Anno a TV-ben volt egy IQ-teszt, ami valljuk be, nem volt túl hiteles, minden korosztály úgy töltötte ki otthon, ahogy akarta, mindenféle témában mindenféle kérdés volt, de magát az IQ lényegét, a logikus gondolkodás jelenlétét nem nagyon mérte. Na ennél a tesztnél nekem 129-131 jött ki eredményként (attól függően, hogy az egyik kérdésre adott válaszomat elfogadom-e jónak :D ). Akkor nagyon büszke voltam magamra, de beláthatjuk, hogy mindenki elég fals adatot kapott eredményül...
Viszont kb. azóta érdekel tudatosan az IQ-tesztek világa, a gondolkodás hogyanja, miértje. Szeretek mindent érteni, megérteni, ebben a maximalizmusom is egy hatalmas nyomóerő, és néha nehéz elfogadnom egy olyan választ, hogy "csak". Ha valamit a felszínen szeretnék megismerni, nem akarok mélyebbre ásni, akkor viszont a "csak"-ot is elfogadom, mert nekem már csak ilyen bonyolult személyiségem van. Eddig a fél életem ment rá, hogy kiismerjem magam, teljesen a mai napig nem sikerült :D
A kiváltó okok
Freemail-es vagyok, és régebben előfordult, hogy ha beléptem a fiókomba, felugrott egy ablak, ahol a Mensa "hirdetett"- igazából nem emlékszem pontosan mi volt benne, talán az online teszt kipróbálásának lehetősége, nem tudom. Sokszor azonnal kikapcsoltam, de amikor már századszor is feljött, azért csak elkezdett érdekelni, hogy mi a fene ez. Akkor még nem tudtam, mi az a Mensa, így utánanéztem. Nem emlékszem töltöttem-e ki tesztet, de elraktároztam az infót, hogy van ilyen.
Aztán tavaly az arckönyves profilom hírfolyamában felfedeztem egy rokonom posztját, miszerint a (csoda)fia megírta ezt a tesztet, és olyan eredménye lett, hogy bekerült a Mensaba. Na ekkor rendesen utánanéztem ez hogy működik, milyen eredmény kell, stb., kiderült, hogy az emberek 2%-ának van akkora intelligenciaszintje, hogy bekerülhessen és neki ez sikerült. Mivel gyerekkoromtól ő volt a családban az etalon, mert neki minden annyira jól megy, és mindenhez ért, és olyan ügyes, és okos (akinek van hasonló rokona, tudja mit érzek)... emésztgettem kicsit az infót, de több se kellett a maximalizmusomnak... amikor ráértem, rendesen kitöltöttem az online-tesztet, ami csak egy általános szintfelmérő, hogy van-e egyáltalán esélye az embernek, és ez jött ki:
Ha már így alakult, eldöntöttem, hogy oké, innentől ha lesz Pécsen tesztírás, akkor ott a helyem. Megláttam a szeptemberi időpontot, ekkor újra online-tesztet töltöttem, hogy megerősítsen, menjek, majd a teszt előtt egy nappal szintén kitöltöttem. Mindnél a fenti eredményt kaptam, így úgy gondoltam nincs mese, se visszaút, belevágok.
Szóval akkor a Mensa IQ-tesztről..
Nagyon izgatott voltam egész nap, később ez átment idegességbe. Nagyon bizonyítani akartam magamnak, hogy jó vagyok (és nála jobb vagyok). Egészen a tesztírás előtti előadásig feszült voltam, de abban az egy órában ez teljesen megszűnt, a helyét átvette egy olyan izgatottság, amitől a bizonyítási vágyam teljesen eltűnt, egyszerűen csak jól akartam megírni.
Senkit sem ismertem a jelenlévők közül, ami szintén segített koncentrálni (zavar, ha ismerősök vannak körülöttem, mert ettől a helyzettől lesz bennem egy megfelelési kényszer). Az előadás szólt az IQ-ról, mérésének történetéről, a Mensa-ról hazai és külföldi vonatkozásban, a Mensa-ról mint csoport, mint közösség, és miközben a csajszi beszélt, végig azt éreztem, tök jó lenne ide tartozni. Kiderült, hogy van pécsi csoport is, akik rendszeresen szerveznek összejöveteleket - persze Bp sem hazudtolta meg magát, nyilván ott nagyobb aktivitással szerveznek rendezvényeket, eseményeket a tagoknak.
Az előadásra egy kis osztályteremben gyűltünk össze, a teszthez azonban a fél csoport átment egy másikba, így kényelmesebben elfértünk, nem volt zavaró tényező. (Én majdnem az elsőben maradtam, de szólt a srác, aki szintén szervező volt, hogy maradt még hely a másikban. Mivel itt egy asztalnál 4-en ültünk, átmentem - ennél jobbat nem tehettem volna, ugyanis egy dupla sulis padban egyedül ültem, nem volt a közelemben senki, nem zavart senki és semmi, végig a tesztre tudtam koncentrálni.)
Megkaptuk a füzeteket, amibe nem dolgozhattunk, csak a példát nézhettük le róla, az eredményeket egy külön papíron kellett vezetni. 40 perc állt rendelkezésre, 20, 10, 5 és 1 percnél figyelmeztetést kaptunk.
Mikor elindult az óra, kinyitottam a füzetet, megnéztem a példát, és kb. rögtön elkapott egy enyhe pánik, hogy ÉN EZT NEM TUDOM MEGCSINÁLNIII :D De összeszedtem magam és a feladatra koncentráltam. Ez volt életem első és valószínűleg egyetlen olyan tesztje, amit az első pillanatától az utolsóig élveztem. Az eredményre egy hónapot kell várni, ami még nem telt le. Azért írom meg ezt a bejegyzést még jóval előtte, mert attól függetlenül, hogy mi lesz, az eredményt nem szeretném majd megosztani, inkább az élmény bemutatása volt a célom ezzel az írással.
A teszt megírása egyébként 2000,- Ft-ba kerül, és a jegyen kívül egy cuki ceruzát is kaptam :)


De jó, érdekes élmény lehetett! Még sosem írtam ilyen tesztet, de a neten időnként -hülyeségből- kitöltögetek mindenféle teszteket, mert annyire érdekel h mi jön ki rólam a végén :D
VálaszTörlés