Elutaztunk Lilivel falura Manóékhoz. Kapott egy új ketit, hogy ne a hordozóban kelljen töltenie az egész hetet, így egy elég tágas és göribiztos ketreckéje van már itt is. Tettem bele neki 2 függőágyat, meg az almot és a kajcsistálat + játékokat. Sajnos le kellett vinni a garázsba, mert itt fenn a szobában 29-30 fok volt, lent viszont kb. 5 fokkal hűvösebb. Neki sajnos nem mindegy. De elvan, minden nap 2x-3x felhozom a szobába játszani néhány órát. Szeret játszani. Bírja a hörcsögöket, mindig a höris displayen matatna, ha hagynám neki. Viszont ilyenkor a hordozóba végzi a dolgát, emiatt nagyon büszke vagyok rá! Hihetetlenül okos kis állat! Viszont a kuka nincs biztonságban tőle, muszáj feltenni a radiátorra, mert a Lilike kipakolja.

Annyi, de annyi szúnyog van itt! Pont ma számoltam, csak a bal lábamon több, mint 20 csípés van! Ráadásul mindegyik centiméteres körben felpúposodott, bepirult, és marhára viszket. Ecetes vízzel szoktam kenegetni, használ is rá, de venni akarok egy Csípőt. Régen még mikor otthon laktunk ilyenünk volt a csípésekre, ráadásul csípett is egy kicsit mikor az ember felkente, ezért ragadt rajta a "csípő" név. Még medúzacsípésre is jó. Amúgy ez az:

Nem tudom most mennyibe kerülhet, de holnap tutira veszek a városban, mert itt falun nem volt. (Ki gondolta volna?!)

Tegnap készítettem fényképeket az itteni állatokról, de ezt majd legközelebb akarom megmutatni, amikor be is tudom tenni őket ide. Mert még nincs fenn gépen, mert a virágokat is le szeretném előbb kapni, de elmaradt eddig.

Anyósjelöltem kitalálta, hogy mivel nem kaptam tőlük semmit névnapomra, menjünk le a kínaiba, és válasszak magamnak valamit. Hiába magyaráztam neki, hogy nem kell vennie semmit, csak erősködött. Mindegy, lementün, dehát falusi kínai lévén (plusz mert nekem sem átlagos méreteim vannak), nem találtam semmit. Nagyon odavolt szegény, mondta, hogy nézzek felsőt. Nem volt olyan, amit használhatónak véltem, plusz a legtöbb kicsi volt. Nézzek térdnadrágot. Na, erről már egyszer kimerítő magyarázatot adtam neki, hogy miért nem fogok soha felvenni térdnadrágot. De, azért nézzem meg. Hát de mondom minek nézzem meg, ha nem vesszük meg?! Meg minek venné meg, ha úgyse hordanám?! Akkor nézzek rövidnadrágot. Még jobb! Elmagyaráztam neki, hogy a rövidnadrágok általában kicsik, mert erős csontozatú vagyok, részben emiatt a combom is elég vastag és feszül rajta a rövidnaci. Akkor papucsot. De mondom van elég. Akkor cipőt. Ez nem tetszik? Nem! És ez? Fehér. De olcsó. De kicsi is. De negyvenes. De magas a lábfejem és látom, hogy nem fér bele. Próbáljam meg. Megpróbáltam, nem ment. Akkor fehérneműt. De sok van, nem kell. Hát akkor most mi lesz?! Nem tudom mit kell kétségbeesni, holnap úgyis lemegyünk a városba, ott nagyobb a választék, majd körülnézek ott.
Én már rég megtanultam, és általában ránézésre tudom, hogy mi az, ami feljön rám, és mi az, ami nem. Hiába erősködik akárki, hogy ezt meg azt próbáljam, ha egyszer tudom, hogy nem megy, akkor minek?! Meg nagyon utálom a "Neki kellene ez meg az, tudna mutatni a méretében?" dolgot. Majd én körülnézek, és kiválasztom, amit próbára érdemesnek találok. Miért kell mindent ráerőszakolni az emberre??!!

Más: Újabb dolgokat tettem fel a kreatív-blogba , és a meskára is. Nézzétek meg, hátha megtetszik valamelyik.

Tegnapelőtt nagyon-nagyon összevesztünk Manóval. Ma békültünk csak ki. Volt minden, aminek nem kellett volna, az egész egy hazugságból indult ki. Persze az ő részéről. Nem kettőnkkel kapcsolatos, de ha valamit nem tűrök, az a hazudozás, bármilyen apró hülyeségről legyen is szó. Mindegy, kibékültünk és ez a lényeg. Most várom, mert 9-ig dolgozik, szóval majd 10 után ér haza. Olyan szar ez így! Szar a munkahely, erről már elkezdtem magamnak privátos postot is írni. Majd ha befejezem, úgy gondolom, és eljön az idő, akkor rendesen is postolom, és mindenki megtudhatja milyen is ez a cég.