Nagyon rosszul érzem magam. Úgy tűnik szakítani fogunk. A legbosszantóbb az egészben, hogy nem azért, mert nem szeretjük egymást, hanem azért, mert nem vagyunk együtt. Kb. 2 órás út választ el minket egymástól, de ez még hagyján. Ott voltam több, mint egy hétig, de nem tudtunk egymással foglalkozni, mert dolgoznia kellett. Minden áldott nap hullafáradt volt, egyszerűen nincs értelme, hogy ott legyek. Most meg nem is tudok menni. Meg ő sem tud jönni a hülye munka miatt.
Szeretnénk neki itt Pécsen munkát. Már egy éve. De nincs. Esküszöm, mindent megpróbálunk. Már mindent! De eddig semmi! Most még az új Tescos jónéhány pályázatban bízom, amit beadtam neki. De ha oda se...
Napok óta sírok. Még a munkahelyen is.
El vagyok keseredve...
2010. július 27., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon sajnálom :((( Remélem nem ez lesz végül... csak találtok megoldást...
VálaszTörlésÉs a bloggal mi lett? Csak én nem látom a régi bejegyzéseket?? Átalakítod?
Próbáltam az új blogba beilleszteni a régi bejegyzéseket is, de nem sikerült. Egyelőre vakvágányon vagyok mind blogügyileg, mind máshogy. Most nincs erőm a blogra koncentrálni sem...
VálaszTörlésAz a baj, hogy már évek óta próbálunk megoldást találni. Nagyon szeretnék vele lenni, ő ugyanígy, de egyszerűen nem megy. Kétségbe vagyok esve, de nagyon.